A derékszög, mérőléc és vonalzó mellett a párhuzamvonók az asztalos legfontosabb mérőeszközei. Számos alakban és méretben készülnek, de működésük elve megegyezik. Mindegyik valamiféle párhuzamvezetőből és egy vagy több állítható kinyúlású karból áll, a kar végén valamivel, ami nyomot hagy a fán (ceruzabél, karctű, penge).

Az egyszerű párhuzamvonóban általában karctű van. Ez jól használható a fa szálirányával párhuzamos vonalak húzására, azonban szálirányra merőlegesen nem lehet vele igazán tiszta vonalat húzni, mert szaggatja a fa rostjait.

Ezt a hibát orvosolja a szelőmérték, melyben nem karctű, hanem élezett penge van, amely a rostokat tisztán átmetszi. A szelőmérték nem csak vonalak húzására használható, de alkalmas furnérok, vékony falemezek átvágására is.

Különleges eszköz a több párhuzamos vonal egyidejű húzására alkalmas csapolómérték. A csapolómérték karja mindig állítható, azonban a tűk vagy pengék közti távolság egyes szerszámokon állandó. Ennek egyszerű oka van; ha a csapolómértéket nevéhez méltón iparszerű munkában csak csapolások előrajzolásához használják, akkor néhány járatos csaplyukméreten (például a legtöbb keretes bútorajtón megtalálható ~8 milliméter szélesen) kívül nem nagyon kell párhuzamosokat húzogatni. Ha valaki nem csak ilyesmit csinál, és másra is használni szeretné a szerszámot, akkor jobban jár egy állítható darabbal. Az állítható szerszámokon az egyik tű vagy penge rögzített, a másik azonban egy csúszka segítségével állítható, így körülbelül 4 millimétertől 40~50 milliméterig tetszsés szerint módosítható a húzott vonalak közti távolság.

A párhuzamvonók óriása a táblavonalzó vagy táblamérték. Ez hosszú karjával tűnik ki kisebb testvérei közül. Míg a kis párhuzamvonók a munkadarab szélétől 15~20 centiméterig érnek el, addig a táblavonalzók 50~65 centiméterig is elérhetnek. Manapság már nemigen árulnak táblavonalzót, de régebben, mikor a munkadarabokat még kézzel fűrészelték méretre, igen jó hasznát vették, és aki nem szereti a körfűrészeket nagy hasznát veheti ma is.