-Szerszámok menü -Soroló menü -Forgácsolószerszámok -Vésők -Felépítés
Főoldal.

 

A véső felépítése, részei.

A véső talán minden asztalosszerszám ősatyja. Vérvonala az ősemberek kőpengéiig nyúlik vissza. Hosszú története során felépítése alig-alig változott. A történelmi leletek tanúsága szerint az ókori egyiptomiak már i.e. 3000. körül használtak rézből készített vésőket. Ezek formája gyakorlatilag megegyezett a kőfaragók által a mai napig is használt szerszámokéval. Ezeken még nem volt markolat, élük pedig kétszántú volt.

A görögök és rómaiak szerszámai már kovácsoltvasból készültek, felépítésük nagyjából megegyezett a mai faszobrászok szerszámaiéval. A középkor végére a vésők már elérték ma is ismert felépítésüket, azóta ez gyakorlatilag semmit nem változott.

A véső egyetlen valóban fontos alkatrésze a penge. Európában az asztalosszerszámok közül csak a pántvéső és a zárlyuk véső őrizte meg ezt a végletesen egyszerű felépítést.

A markolat vagy nyél eredeti célja nem a kényelem fokozása, hanem a fém takarékosabb felhasználása volt. A markolat mérete, anyaga és alakja azonban nagyban befolyásolja a szerszám használhatóságát és a munkakényelmet.  E sorok írója előnyben részesíti a fából készült markolatokat, mert azok szükség esetén könnyen alakíthatók vagy lecserélhetők, biztos és kellemes fogást kínálnak. 

A markolat és a penge egyesítésének két módja terjedt el. Az egyik az ábrán is látható markolattüskés rögzítés. Ennél a rögzítési módnál a kifúrt nyelet ráütik a penge szögletes markolattüskéjére.  Egyszerű, biztos és hatékony módszer, apró szépséghibával: a tüskeIllesztővéső, a kétkezes fogást lehetővé tévő, hosszú markolattal. szétrepesztheti a markolatot. E gond leküzdésére a legősibb, ma is élő módszer a markolattüske felhevítése, és a markolatnak a forró fémre való ráütése. Ezt, a markolatot többször levéve, újra és újra meg kell ismételni, míg a nyél teljesen a helyére nem kerül. A szobrászvésőkre mindig így kerül (kellene, hogy kerüljön) rá a nyél. Ennél kevésbé fárasztó a markolat meggyűrűzése. A markolatgyűrű meggátolja a markolat széthasadását.

Penge és markolat egyesítésének másik módja a markolathüvelyes rögzítés. Ennél a penge markolatfelőli végére kúpos üreget kovácsolnak, ebbe ütik bele a kúposra faragott végű markolatot. Az előny nyilvánvaló: az így rögzített markolatot a penge biztosan nem repeszti szét. Azonban a fő oka annak, hogy ez a megoldás kialakult, valószínűleg prózaibb: a mély hengeres vagy kúpos furatok készítése olyan kihívás, amit csak az újkorban sikerült kielégítően megoldani. A penge végének üregesre kovácsolása adott körülmények közt egyszerűbb volt, mint lyukat fúrni a markolatba. Az ipari fejlődés, a csigafúrók megjelenése azonban ezt a helyzetet megfordította: egyszerűbb és olcsóbb volt a fa markolatot megfúrni, mint üreget kovácsolni. Mára a Föld nyugati felén ez a kivitel már gyakorlatilag kihalt, de kínai, vietnámi és thai gyártók még nagy számban készítik - a kézművesek hagyománytisztelő népség.

A különböző célokra készült vésőket eltérő igénybevételek érik. Az olyan szerszámok, amelyeket kalapáccsal vagy bunkóval ütnek, használat közben igazán komoly terhelést kapnak.  Az ilyen vésőkön a markolattüske fölött gyámot alakítanak ki, amelyre a markolat feltámaszkodik. Ez megakadályozza, hogy a markolat az ütések hatására lejjebb csússzék a pengén és széthasadjon. Egyes szerszámok, különösen az ácsvésők és csaplyukvésők markolatát mindkét végén meggyűrűzik, így védve meg azt az ütések okozta károktól.

Aki már használt lyukvésőt vagy hasonló szerszámot, az tudja, hogy a véső visszarúg, mikor ütik. Ezért szoktak a gyám és a markolat közé vastag bőr alátétet tenni. Ez nagyban csökkenti a visszarúgást, így kényelmesebbé teszi a munkát.

A véső lenyűgöző szerszám: egyszerű és hatékony. Egy megélezett jó acél és egy darabka fa csodákra képes. Nem véletlen, hogy a szabadkőművesek jelvényeik közé választották - értő kezekben alakot ad az alaktalannak.


© 2007. Répás János Sándor