Először is szükség van a tárgy pontos tervrajzára. Tervrajz nélkül megismételhető módon tárgyakat készíteni igen körülményes, ezért mindig érdemes részletesen és pontosan megtervezni a készíteni kívánt tárgyat. Ha a tárgy alakja egyszerű forgástest úgy egy tetszőleges léptékű méretezett tervrajz is elég. Ha azonban a tárgy azt megkívánja, például összetett, tagolt alakja, esetleg ívelt formái okán, úgy szükség lehet a tárgy valósméretű rajzára, gyakran több példányban is. Szerencsére ez a ma rendelkezésre álló eszközökkel már nem igazán nehéz feladat: egy fénymásoló vagy lapolvasó és nyomtató segítségével a terv könnyen a kívánt méretre kicsinyíthető vagy nagyítható, igény szerint sokszorosítható. |
A tervek alapján ki kell választani, és le kell szabni a tárgy elkészítéséhez szükséges faanyagot. A leszabott nyersdarabot a fa nedvességtartalmától függően hosszabb-rövidebb ideig pihentetni kell. Ha a fa frissen kitermelt faanyagból származik, úgy a szárítás akár éveket is igényelhet, a megfelelően száraz, esetleg mesterségesen szárított fűrészáruból készített tárgyak esetében általában elég néhány napnyi pihentetés. A pihentetés után a nyersdarabot hengeresre lehet nagyolni. Az előesztergálás után a munkadarab újabb néhány napnyi pihentetést igényel. |
Míg a faanyag pihen, jut idő a minták elkészítésére. Mintákat, idomszereket mindig célszerű készíteni, ha a tárgy alakja bonyolultabb, tagolt, ívelt. A minták használata nagyban könnyíti a tárgy méreteinek és alakjának ellenőrzését, sokkal pontosabb munkát tesz lehetővé. Az idomszerek készítése sem nem nehéz, sem nem túl hosszadalmas, ezért nem érdemes elmulasztani.
A minták készíthetők kartonpapírból, falemezből vagy fémből, hogy melyikből, az leginkább azon dől el, melyik van épp kéznél. A fából vagy fémlemezből készült idomszerek sokkal tartósabbak a papírnál, ezért nagyobb darabszámok készítéséhez mindig érdemes e tartósabb anyagok közül választani. Jelen példánk alumíniumlemez használatát mutatja be. A falemez alkalmazása ezzel lényegében megegyezik, csak a felhasznált szerszámokat kell fához használatosra cserélni.
A minták készítéséhez a tervrajz másolatait alkalmas ragasztóval a fémlemezre kell ragasztani. Miután a ragasztó megszáradt, ékszerészfűrésszel vagy lombfűrésszel kivághatók a szükséges idomszerek. A vágásvonalak szükség esetén finomreszelőkkel igazíthatók. |
Az elkészült mintákkal az is ellenőrizhető, hogy az esztergályosszerszámok alkalmasak-e a tárgy íveinek kimunkálására. |
A kellő ideig pihentetett, előesztergált munkadarab végeire az esztergapadba való befogását lehetővé tevő csapokat kell esztergálni, ami a csúcsok közé fogott munkadarabon könnyen elvégezhető. A csapok mérete és alakja a további megmunkálás során alkalmazott esztergatokmány méretétől és fajtájától függ. Az itt használt hagyományos, fából készült beütőtokmány hengeres vagy enyhén kúpos csapokat igényel. A beütőtokmány furatában a munkadarab enyhén túlméretesre készített csapja megszorul, a munkadarabot a súrlódás tarja a helyén. A szerkezet működése ennél egyszerűbb már nem is lehetne. |
Ha a csapok elkészültek, a munkadarabot ketté kell választani, hogy a test és a fedél elkészíthető legyen. Ehhez keskeny beszúrókéssel vagy leszúrókéssel kell a munkadarab megfelelő pontján mély beszúrást készíteni, majd a fedél és test közt még megmaradt csapot egy kézifűrésszel átvágni. |
Először a teatégely fedelének belsejét kell kiesztergálni. |
A munkadarabhoz illő, megfelelő méretű és alakú szerszámok igazán megkönnyítik a munkát. |
Bár a teatégely testének ürege csak esztergálással is elkészíthető, de a munkát felgyorsítja és megkönnyíti az üreg megfelelő méretű fúróval történő előfúrása. |
Előfúrással általában a felesleges faanyag jelentős része eltávolítható, így már csak az üreg pontos alakjának és méretének kiesztergálása szükséges. |
Az egyszerű, hengeres falú, lapos fenekű üregek könnyen kiesztergálhatók, de a hajlott felületekkel határolt, alávágott oldalú üregek kimunkálása gyakran igazán körülményes, számos esetben célszerszámok készítését is megkövetelő feladat. |
A test üregének kimunkálása után el kell készíteni a tégely fedelének felhelyezését lehetővé tevő aljat is. A fedélnek szorosan kell illeszkednie az aljra, hogy a következő lépésekben a tégely külseje is elkészíthető legyen. |
A további munkához a fedelet fel kell tenni a tégely testére. A fedélnek annyira szorosan kell illeszkednie, hogy a puszta súrlódás képes legyen a helyén tartani a megmunkálás közben. A munka biztonságát növeli a munkadarabnak a szegnyeregbe fogott forgó- vagy állócsúccsal való kitámasztása. A tégelyt pontosan hengeresre kell esztergálni, úgy, hogy annak átmérője megegyezzék a terv által megkívánt legnagyobb külső átmérővel. |
Eztán fel kell mérni és jelölni a munkadarab meghatározó pontjainak méreteit. Ehhez jó eszköz a hegyeskörző, de a ceruza és vonalzó is. A kijelölt pontokon arra alkalmas beszúró, leszúró vagy lemezelő esztergakésekkel a terv megkívánta átmérőkig végzett beszúrásokkal a tárgy alakja kinagyolható. Az így nyert viszonyítási pontok igazán megkönnyítik a tárgy végső alakjának kidolgozását. |
A tárgy alakjának kidolgozása általában viszonylag könnyű, de nem árt kéznél tartani a mérőeszközöket és idomszereket, hogy a tárgy végül hasonlítson a tervekre. A munka során érdemes a munkadarabot, amíg az csak lehetséges, a szegnyeregbe fogott forgó- vagy állócsúccsal kitámasztani. Ez nagyban növeli a munka biztonságát. |
Előbb vagy utóbb azonban a fedél kerül sorra, s a kitámasztás már csak akadályozná a munkát. Pontos munka mellett a korábban említett szoros illeszkedés is képes helyén tartani a fedelet, ha az ember óvatosan, lassan, finom fogásokkal dolgozik. A kellemetlen meglepetések ellen további biztosítékként érdemes lehet takarószalaggal is rögzíteni a fedelet. |
A teatégely külseje a fedél kimunkálásával elkészült. Most már kívül-belül megcsiszolható, a fedél illesztése pedig a kívánt lazaságúra igazítható. |
A csiszolást lassú fordulatszámon, kíméletesen kell végezni, mert a csiszolás során fejlődő hőtől a munkadarab elvetemedhet, a faanyag elrepedhet. |
A fából esztergályozott edényszerű tárgyakat mindig érdemes a lehetséges legvékonyabb falvastagságúra készíteni, és célszerű kerülni az anyagvastagság hirtelen nagyarányú változásait is, mert ezzel csökkenthető az elkészült tárgy későbbi méretváltozása, vetemedése, megelőzhető a faanyag megrepedése. A teatégelyhez hasonló apró tárgyaknál ez néhány milliméteres falvastagságot jelent, ami még elég erős, hogy a tárgy bírja a rendszeres használatot, de már közel van a faanyag lehetőségeinek határához. Hogy mennyire közel, azt jól jelzi a tégely fedelén áthatoló fény. |
A teatégely belseje és külseje már elkészült, azonban a tégely talpán még ott a csap, mellyel tokmányba volt fogva. Ennek eltávolításához, a tégely talpának kidolgozásához a tégely testét vissza kell fogni az esztergapadba. Mivel azonban a tégely már kész felületei nem sérülhetnek, ez nem is annyira egyszerű. A tégelyeket, és más, hasonlatos alakú tárgyakat általában a tárgy alakja és méretei megkívánta, egyedi készítésű fazéktokmányba vagy bölcsőtokmányba szorítva fogják vissza az esztergapadba. Ezek a tokmányok a beütőtokmány közeli rokonai, bennük a munkadarabot általában csak a súrlódás tarja a helyén. |
A fazéktokmányba fogott tégely talpa már könnyen megmunkálható. A befogócsap eltávolítása után beállítható a tégelytest pontos magassága és elsimítható a talp felülete. |
A tégely talpa akár simán is hagyható, de szokás azt a gondos munka és minőség jeleként továbbmunkálni. Díszíthető az néhány egyközpontú körvájattal vagy hasonló mintával, de ki is süllyeszthető, ahogyan az e tégellyel is történt. |
A süllyesztés kiesztergálása és óvatos csiszolása már valóban a munka végét jelenti: a teatégely elkészült. |
A gondos munka mindig megtérül. |
-Ezzel az alaptest elkészült, kezdődhet a tárgy lakkozása.
|
|