A vésők és gyaluk az asztalosok legfontosabb és legjellegzetesebb szerszámai. Nem véletlen, hogy az idők során sok mesterember cégérében vagy mesterjegyében, számos céh címerében szerepeltek: ezek nélkül az egyszerű, de sokoldalúan használható szerszámok nélkül az asztalosmunka már-már elképzelhetetlen lenne. Az egyszerűség azonban csalóka, ezek a kéziszerszámok ugyanis gondos beüzemelést és folyamatos ápolást kívánnak gazdájuktól. Az ápolás elmulasztása e szerszámokat rosszul használhatóvá, a velük végzett munkát balesetveszélyessé teszi. Szerencsére karbantartásuk, bár kétségtelenül odafigyelést, időt és ügyességet igényel, nem különösebben bonyolult feladat, ezért érdemes azt mindig gonddal végezni, hisz az asztalos kelléktárának e sokoldalú eszközei értő kézben a jól végzett, pontos munka örömével hálálhatják meg a gondoskodást.

A vésők és gyaluk azért is kerültek együtt tárgyalásra, mert a vésők és gyaluvasak ápolása sok tekintetben egymáshoz igencsak hasonlatos. Működésük elvi háttere és karbantartásuk szabályai megegyeznek, az ápolásukhoz alkalmazott anyagok, eszközök és módszerek pedig ugyanazok.

A vésők pengéivel és a gyaluvasakkal szemben támasztott követelmények egyszerűek: a velük végezett munka megkívánta alakú és forgácsolási mértanú, jó minőségű és tartós vágóélekkel kell bírniuk, a szerszámtest egyéb részeinek pedig a szerszám megfelelő vezetését illetve a gyalutokban való rögzítését segítő, a biztonságos szerszámhasználatot támogató méretűnek, alakúnak és felületi minőségűnek kell lenniük. A végzendő munka megkívánta alakú és forgácsolási mértanú vágóélek kialakítása, a szerszámtest pontos és jó felületi minőségű megmunkálása, vagyis az igényes kidolgozás azonban sok figyelmet, időt és hozzáértést vár el a készítőtől, ezért a szerszámgyártók igyekszenek ezen takarékoskodni, az élőmunkát gépesítéssel helyettesíteni, a nagy pontosságú, de költséges eljárásokat olcsóbbakra cserélni (például köszörülés helyett csiszolást alkalmazni). Ez az igyekezet azonban gyakran oda vezet, hogy a végtermék csak igen korlátozottan vagy egyáltalán nem használható alakban és állapotban kerül ki a gyártók kezei közül. Ilyenkor a használhatóvá tétel munkája, az igényes kidolgozás a felhasználóra marad. Érdemes ezt a lehető legjobb minőségű szerszámok választásával elkerülni, mert a feladat utólagos elvégzése sajnos körülményes, fárasztó és hosszadalmas, a készre edzett szerszámacélok kézi megmunkálása ugyanis keménységük miatt igen nehézkes és lassú, igaz nem lehetetlen.

A feladat elvégzéséhez szükség van pontos mérőeszközökre, a fémvonalzó, derékszög, szögmérő, illesztőléc nélkülözhetetlen, alakos szerszámok esetében pedig szükség lehet az alak ellenőrzéséhez saját készítésű mintákra és idomszerekre is. A fém megmunkálásához különféle jó minőségű fémreszelők, gyémántporos reszelők, csiszolópapírok és köszörűkövek kellenek, kellhetnek. Szükség lehet még kalapácsra és egy műszerészsatura sima fémpofákkal vagy fapofákkal.