-Módszerek menü -Fakötések -Lapolások és beeresztések
Főoldal.

 

A lapolások jobbára igen egyszerű fakötések. Szerkezeti kötésként általában ragasztást igényelnek, de terhelhetőségük még ragasztva sem túl nagy, ezért alkalmazásuk fő területe a kisméretű, alacsony igénybevételnek kitett szerkezetek (tükörkeretek, képkeretek, dobozok, kisebb ládák, tálcák, kis fiókok) készítése. A szilárdság növelésére a lapolások megerősíthetők különféle kötőelemekkel (peckek, fa- és fémszegek, csavarok).

 

Egyenes lapolás egyenes ütközéssel és ferde lapolás.Az egyenes lapolás és a ferde lapolás talán a legegyszerűbb lapolások. Ezek asztalosmunkák során csak ritkán használt hossztoldó fakötések, alkalmazásuk valódi tere az ácsmunka. Készítésük eszközei a gerincfűrész vagy illesztőfűrész, a vállgyalu és rézselőgyalu. Szerkezeti kötésként ragasztást igényelnek, a kötés szilárdsága gondos kivitelezés és jó minőségű ragasztás esetén nagy. A megfelelő szilárdsághoz megfelelően nagy ragasztási felületre van szükség, ezért az átlapolt rész hosszának egyenes lapolásnál legalább a darabok vastagsága kettő-négyszeresének, ferde lapolásnál három-ötszörösének kell lennie.

Egyenes közbelapolás.Az egyenes közbelapolás vagy egyszerűen csak lapolás egymást keresztező szálirányú alkatrészek összekapcsolására használatos, egyszerű fakötés. Készítésének eszközei a gerincfűrész vagy illesztőfűrész, a véső, alapgyalu és vállgyalu. Szerkezeti kötésként ragasztást igényel, a kötés szilárdsága gondos kivitelezés és jó minőségű ragasztás esetén sem túl nagy.

Rótt kötés.A lapolás különleges, leginkább ácsok által használt változatai a különféle rovások. Ezek tulajdonképp rendkívül sekély lapolások, melyeknek előnye, hogy nem gyengítik jelentősebben az összekapcsolt alkatrészeket. A rovások hátránya, hogy az így összekötött alkatrészek - ellentétben a lapolásokkal - nem fekszenek egy síkban.

Fecskefarkú közbelapolás.
Az egyszerű lapolások szilárdsága a legtöbb terheléssel (csavarás, húzás, hajlítás) szemben csekély. A szilárdság javítására alkalmazható a lapolt kötés alakzáró kiképzése. Ennek egyik leggyakoribb példája a fecskefarkú közbelapolás.

Kettős fecskefarkú saroklapolás.Leginkább ácsok által alkalmazott fakötés a kettős fecskefarkú saroklapolás. Alakzárása okán e fakötés jól használható sárgerendák, talpszelemenek és hasonlók összekötésére. Boronafalas épületek falgerendáinak sarokkötéseként is kiváló: mivel a kötések nem csúszhatnak szét, ezért az egymásra sorolt gerendákat nem kell ácsszegekkel egymáshoz horgonyozni.

 

 

A beeresztések a csap-csaplyuk fakötések mellett a leggyakrabban használt asztalos fakötések. A különféle polcok és szekrények, a falépcsők készítése elképzelhetetlen nélkülük. Szerkezeti kötésként általában ragasztást igényelnek, de egyes fecskefarkú változatok akár ragasztás nélkül is használhatók.

 

Egyenes beeresztés.A beeresztések legegyszerűbb változata az egyenes beeresztés. Készítésének eszközei a rókafarkfűrész, rézselőgyalu, gerincfűrész vagy hevederárok fűrész, a véső, alapgyalu, eresztékárok gyalu. A kötés egyszerűsége csalóka: készítése, épp az egyszerű kialakítás okán, nagy gondosságot igényel, hogy az eredmény megfelelő legyen. A szükséges szilárdsághoz és jó megjelenéshez a beeresztett darabnak pontosan és szorosan kell illeszkednie a befogadó darab árkába. A kész szerkezet méreten tartásához a beeresztett darab hosszának és az eresztékárok mélységének is tökéletesen pontosnak kell lennie. Mindez együtt cseppet sem könnyű. A beeresztés mélysége nem befolyásolja jelentősebben a szilárdságot, ezért nincs értelme az 5~6 milliméternél mélyebbre való beeresztésnek. Az egyenes beeresztés szerkezeti kötésként ragasztást igényel.

Félvállú beeresztés.A leggyakrabban alkalmazott beeresztés a félvállú beeresztés. Ennek jó oka van. Készítése viszonylag egyszerű és kevés eszközt igényel, a szükséges szerszámok: rókafarkfűrész, aljgyalu és/vagy párkánygyalu, gerincfűrész vagy hevederárok fűrész, véső, alapgyalu vagy eresztékárok gyalu. A szerkezet illesztése az egyenes beeresztésénél sokkal könnyebb és kevésbé kényes: a kötés a beeresztett darabra munkált ereszték vastagságának és vállának igazításával, egy vállgyalu vagy párkánygyalu segítségével illeszthető. A kötés a méretezésre nem kényes, de fontos, hogy az eresztékárok mélysége ne haladja meg a darab vastagságának harmadát-felét, az ereszték pedig ne legyen túlságosan vékony. A félvállú beeresztés szerkezeti kötésként ragasztást igényel, ragasztva a kötés szilárdsága viszonylag nagy.

Vállazott beeresztés.

A vállazott beeresztés a félvállú beeresztés közeli rokona. Készítése viszonylag egyszerű és kevés eszközt igényel, a szükséges szerszámok: rókafarkfűrész, aljgyalu és/vagy párkánygyalu, gerincfűrész vagy hevederárok fűrész, véső, alapgyalu vagy eresztékárok gyalu. Ennek ellenére a ritkán használt beeresztések közé tartozik, mert illesztése körülményesebb az egyébként is kevesebb munkával készíthető félvállú beeresztésénél: mivel az ereszték kialakítása során a beeresztett darab mindkét oldalát megmunkálják, ezért nincs a helyzetpontos illesztést segítő, érintetlen alapfelület, így a helyzetpontosság megtartására külön figyelni kell. A vállazott beeresztést leginkább furnérozott lapelemek összekötésére alkalmazzák, mert a kötés kialakítása lehetővé teszi az apróbb pontatlanságok elfedését. A kötés a méretezésre nem kényes, de fontos, hogy az eresztékárok mélysége ne haladja meg a darab vastagságának harmadát-felét, az ereszték pedig ne legyen túlságosan vékony. A vállazott beeresztés szerkezeti kötésként ragasztást igényel, ragasztva a kötés szilárdsága viszonylag nagy.

Félfecskefarkú beeresztés.

A félfecskefarkú beeresztés munkaigényes, ám magas színvonalú fakötés. Készítésének eszközei a gerincgyalu, gerincfűrész, hevederárok fűrész, véső, alapgyalu. Alakzárásának köszönhetően a kötés rendkívül szilárd, és megfelelően peckelve akár ragasztás nélkül is alkalmazható. Méretezésének nincsenek kőbe vésett szabályai, de fontos, hogy a eresztékárok mélysége ne haladja meg a darab vastagságának harmadát-felét, és a fecskefarkak dőlése megfelelő, 10~18 fok legyen. A túl meredek, 10 fok alatti fecskefarkak könnyen kilazulnak, a túl lapos, 18 fok feletti fecskefarkak pedig könnyen kipattogzanak, letörnek.

Fecskefarkú beeresztés.

A fecskefarkú beeresztés a félfecskefarkú beeresztés közeli rokona, munkaigényes, magas színvonalú fakötés. Készítésének eszközei a gerincgyalu, gerincfűrész, hevederárok fűrész, véső, alapgyalu. Alakzárásának köszönhetően a kötés rendkívül szilárd, és megfelelően peckelve akár ragasztás nélkül is alkalmazható. Ennek ellenére a ritkán használt beeresztések közé tartozik, mert illesztése körülményesebb az egyébként is kevesebb munkával készíthető félfecskefarkú beeresztésénél: mivel az ereszték kialakítása során a beeresztett darab mindkét oldalát megmunkálják, ezért nincs a helyzetpontos illesztést segítő, érintetlen alapfelület, így a helyzetpontosság megtartására külön figyelni kell. A fecskefarkú beeresztést leginkább furnérozott lapelemek összekötésére alkalmazzák, mert a kötés kialakítása lehetővé teszi az apróbb pontatlanságok elfedését. Méretezésének nincsenek igazán szigorú szabályai, de fontos, hogy a eresztékárok mélysége ne haladja meg a darab vastagságának harmadát-felét, és a fecskefarkak dőlése megfelelő, 10~18 fok legyen. A túl meredek, 10 fok alatti fecskefarkak könnyen kilazulnak, a túl lapos, 18 fok feletti fecskefarkak pedig könnyen kipattogzanak, letörnek.

Takart egyenes beeresztés.
Vak vagy zárt egyenes beeresztés.

© 2008. Répás János Sándor