Az egyenes közbelapolás vagy egyszerűen csak lapolás egymást keresztező szálirányú alkatrészek összekapcsolására használatos, egyszerű fakötés. Készítésének eszközei a gerincfűrész vagy illesztőfűrész, a véső, alapgyalu és vállgyalu. Szerkezeti kötésként ragasztást igényel, a kötés szilárdsága gondos kivitelezés és jó minőségű ragasztás esetén sem túl nagy.

A lapolás különleges, leginkább ácsok által használt változatai a különféle rovások. Ezek tulajdonképp rendkívül sekély lapolások, melyeknek előnye, hogy nem gyengítik jelentősebben az összekapcsolt alkatrészeket. A rovások hátránya, hogy az így összekötött alkatrészek - ellentétben a lapolásokkal - nem fekszenek egy síkban.

Leginkább ácsok által alkalmazott fakötés a kettős fecskefarkú saroklapolás. Alakzárása okán e fakötés jól használható sárgerendák, talpszelemenek és hasonlók összekötésére. Boronafalas épületek falgerendáinak sarokkötéseként is kiváló: mivel a kötések nem csúszhatnak szét, ezért az egymásra sorolt gerendákat nem kell ácsszegekkel egymáshoz horgonyozni.

A beeresztések a csap-csaplyuk fakötések mellett a leggyakrabban használt asztalos fakötések. A különféle polcok és szekrények, a falépcsők készítése elképzelhetetlen nélkülük. Szerkezeti kötésként általában ragasztást igényelnek, de egyes fecskefarkú változatok akár ragasztás nélkül is használhatók.

A beeresztések legegyszerűbb változata az egyenes beeresztés. Készítésének eszközei a rókafarkfűrész, rézselőgyalu, gerincfűrész vagy hevederárok fűrész, a véső, alapgyalu, eresztékárok gyalu. A kötés egyszerűsége csalóka: készítése, épp az egyszerű kialakítás okán, nagy gondosságot igényel, hogy az eredmény megfelelő legyen. A szükséges szilárdsághoz és jó megjelenéshez a beeresztett darabnak pontosan és szorosan kell illeszkednie a befogadó darab árkába. A kész szerkezet méreten tartásához a beeresztett darab hosszának és az eresztékárok mélységének is tökéletesen pontosnak kell lennie. Mindez együtt cseppet sem könnyű. A beeresztés mélysége nem befolyásolja jelentősebben a szilárdságot, ezért nincs értelme az 5~6 milliméternél mélyebbre való beeresztésnek. Az egyenes beeresztés szerkezeti kötésként ragasztást igényel.

A leggyakrabban alkalmazott beeresztés a félvállú beeresztés. Ennek jó oka van. Készítése viszonylag egyszerű és kevés eszközt igényel, a szükséges szerszámok: rókafarkfűrész, aljgyalu és/vagy párkánygyalu, gerincfűrész vagy hevederárok fűrész, véső, alapgyalu vagy eresztékárok gyalu. A szerkezet illesztése az egyenes beeresztésénél sokkal könnyebb és kevésbé kényes: a kötés a beeresztett darabra munkált ereszték vastagságának és vállának igazításával, egy vállgyalu vagy párkánygyalu segítségével illeszthető. A kötés a méretezésre nem kényes, de fontos, hogy az eresztékárok mélysége ne haladja meg a darab vastagságának harmadát-felét, az ereszték pedig ne legyen túlságosan vékony. A félvállú beeresztés szerkezeti kötésként ragasztást igényel, ragasztva a kötés szilárdsága viszonylag nagy.

A vállazott beeresztés a félvállú beeresztés közeli rokona. Készítése viszonylag egyszerű és kevés eszközt igényel, a szükséges szerszámok: rókafarkfűrész, aljgyalu és/vagy párkánygyalu, gerincfűrész vagy hevederárok fűrész, véső, alapgyalu vagy eresztékárok gyalu. Ennek ellenére a ritkán használt beeresztések közé tartozik, mert illesztése körülményesebb az egyébként is kevesebb munkával készíthető félvállú beeresztésénél: mivel az ereszték kialakítása során a beeresztett darab mindkét oldalát megmunkálják, ezért nincs a helyzetpontos illesztést segítő, érintetlen alapfelület, így a helyzetpontosság megtartására külön figyelni kell. A vállazott beeresztést leginkább furnérozott lapelemek összekötésére alkalmazzák, mert a kötés kialakítása lehetővé teszi az apróbb pontatlanságok elfedését. A kötés a méretezésre nem kényes, de fontos, hogy az eresztékárok mélysége ne haladja meg a darab vastagságának harmadát-felét, az ereszték pedig ne legyen túlságosan vékony. A vállazott beeresztés szerkezeti kötésként ragasztást igényel, ragasztva a kötés szilárdsága viszonylag nagy.

A félfecskefarkú beeresztés munkaigényes, ám magas színvonalú fakötés. Készítésének eszközei a gerincgyalu, gerincfűrész, hevederárok fűrész, véső, alapgyalu. Alakzárásának köszönhetően a kötés rendkívül szilárd, és megfelelően peckelve akár ragasztás nélkül is alkalmazható. Méretezésének nincsenek kőbe vésett szabályai, de fontos, hogy a eresztékárok mélysége ne haladja meg a darab vastagságának harmadát-felét, és a fecskefarkak dőlése megfelelő, 10~18 fok legyen. A túl meredek, 10 fok alatti fecskefarkak könnyen kilazulnak, a túl lapos, 18 fok feletti fecskefarkak pedig könnyen kipattogzanak, letörnek.

A fecskefarkú beeresztés a félfecskefarkú beeresztés közeli rokona, munkaigényes, magas színvonalú fakötés. Készítésének eszközei a gerincgyalu, gerincfűrész, hevederárok fűrész, véső, alapgyalu. Alakzárásának köszönhetően a kötés rendkívül szilárd, és megfelelően peckelve akár ragasztás nélkül is alkalmazható. Ennek ellenére a ritkán használt beeresztések közé tartozik, mert illesztése körülményesebb az egyébként is kevesebb munkával készíthető félfecskefarkú beeresztésénél: mivel az ereszték kialakítása során a beeresztett darab mindkét oldalát megmunkálják, ezért nincs a helyzetpontos illesztést segítő, érintetlen alapfelület, így a helyzetpontosság megtartására külön figyelni kell. A fecskefarkú beeresztést leginkább furnérozott lapelemek összekötésére alkalmazzák, mert a kötés kialakítása lehetővé teszi az apróbb pontatlanságok elfedését. Méretezésének nincsenek igazán szigorú szabályai, de fontos, hogy a eresztékárok mélysége ne haladja meg a darab vastagságának harmadát-felét, és a fecskefarkak dőlése megfelelő, 10~18 fok legyen. A túl meredek, 10 fok alatti fecskefarkak könnyen kilazulnak, a túl lapos, 18 fok feletti fecskefarkak pedig könnyen kipattogzanak, letörnek.